nadine's | blog * ☮

nekem már nem fáj. nem is fog már fájni..
mostantól nincs hozzám közöd..
de neked még fájni fog..

- tudod időnek kell eltelnie ahhoz, hogy meg tudj bocsátani. megbocsátani másoknak és magadnak. talán az utóbbi a legnehezebb. hogy ténylegesen felismered e a hibáidat, hogy valóban meg is bántad e őket. tulajdonképpen megbánnod sem kell. csak beismerned. végül is ha úgy vesszük, minden úgy alakul a legjobban, ahogy történt, még ha akkor éppen nem is úgy gondolod.

ezt nem lehet erőltetni. nem is kell. ez jön magától. aztán elbizonytalanít, és a földig rombol. majd újra megpróbálod és teljesen más szemmel látod majd. hogy mért volt így azt még én sem tudom. de abban biztos vagyok hogy idővel mindenre választ kapok. és akkor ez is könnyebb lesz. úgy ahogy eddig minden.

- boldoggá tesz a múlt elmúlása és a jövő kezdetének jelene… hmm hmm.
valóban sokáig tartott, mire beismertem magamnak a hibáimat. a hibákat amelyeket magam ellen és mások ellen követtem el. talán tényleg túl sokáig tartott. talán sokat vesztettem vele, talán nem. talán így volt jó, talán nem. talán így kellett lennie, talán nem.
sok olyan kérdés van még amire mindig nem tudom a választ, de azt tudom hogy átértékeltem a múltat. azt ami évek óta kínzott, aminek a terhét évek óta cipeltem. már nyugodtan mosolygok a hibákon, a veszekedéseken és minden olyan dolgon ami negatív volt. persze, van ami még nem változik. sőt, még nem is fog. az ilyen dolgoknak időt adok. hozzáteszem az idő nem old meg semmit, ez egyedül tőlem függ.

személy szerint számomra a legnehezebb hogy a múltat nagyon nehezen, vagy szinte egyáltalán nem tudom elengedni.. hát igen. ez az, ami most nagyjából sikerült. rájöttem arra is, hogy a tárgybeli emlékeimet, az írásaimat, mindent, ami csak nehezítette a dolgot, el akarom tüntetni, el akarom égetni. hogy olyan legyen csak, mintha meg sem történt volna. hogy csak az enyém legyen. hogy senki más ne tudja majd. mert az csak az enyém volt, és jövőben is csak az enyém lesz. segít. segít tiszta lappal kezdeni mindent.  és komolyan, sokkal könnyebb. boldogabb vagyok!

Átok, vagy áldás volt??

véleményem szerint egyik sem. a legnagyobb baj az volt, hogy nem tudtuk egymásnak elnézni a múltbéli sérelmeinket. hogy egymás hibáival vagdalóztunk, hogy csak hibáztatni tudtuk a másikat, de véletlenül sem ismertük volna be a saját hibánkat. nem tudtuk egymásnak megbocsátani a múltat, amit elviekben lezártunk. hogy a világnak azt mutattuk mennyire boldogok vagyunk, holott belül annyira fájt, és annyira nem volt jó..
persze ezeknek is mind-mind megvan a saját okuk mért kellett így alakulnia. nem tudom ő mit érez, nem tudom ő mit gondol, csak azt tudom, hogy nekem sikerült. visszatudok nézni úgy az együtt töltött hónapokra, hogy csak mosolygok, és azt mondom szép volt, jó volt, elmúlt. megtanultam nem a múlttal és a hibákkal dobálózni. és megtanultam megbánni, amit már olyan régen meg kellett volna tanulnom. és ezt mind neki köszönhetem.
úgy érzem kiegyenlített értékben volt ebben jó és rossz is. semleges. olyan mintha meg sem történt volna. olyan, mintha csak álmodtam volna. és vele ez pont ettől szép. a valóság mindig olyan elrettentő.

és már csak marad a blog, csak ez marad. és ha úgy akarom, ezt egy kattintással törölhetem is. de erre azt hiszem egyenlőre nem lesz szükség. :))

Hogy én honnan? És hová megyek?
És közben mit csinálok…? Rólam, bennem, belőlem… És Te…?

Ez csak bosszúvágy volt.. -semmi több. soha nem is lesz több. garantálom. megesküdtem. betartom.

Engem ne irányítson senki és semmi!

Olyan régen nem éreztem már ezt..

De most sokkal másabb.Olyan furcsán fáj de mégis jó.

Nem gondoltam hogy ilyen hamar jönni fog az érzés. Durva. Nagyon.

Folytatás?? Mert lesz. És kell. És akarom.

Tudod azt várom már a legjobban, hogy megölelhessem.

Hogy puszit adhassak neki. Erre van most csak szükségem.

Őt akarom, ő kell!

<3.

nos nos.. itt van az év utolsó napja is. annyi mindent akar az ember megcsinálni egy év alatt,holott a felét nem tudja véghez vinni. bosszantó. tény hogy mindannyian teszünk újévi fogadalmakat. talán a legrosszabb dolog a világon. milyen szar már december 31-én visszagondolni arra, hogy mennyire de nem tartottad be őket. na meg a szép, és rossz emlékek.. ‘vitszes.’

na aztán ugyebár említettem hogy pár, számomra ellenszenves emberkéről le fogok írni pár dolgot.egyszer én is lehetek köcsög.

nézzük a listát..

• K. Dávid.. a terhességi teszt után egy órával nem illendő szakítani a barátnőddel. fogadd el jó tanácsként hogy tanulj meg rendesen, emberi módon szakítani.
• P. Ferenc.. rólad már rengeteg blogbejegyzésem volt. csak annyit tudok mondani hogy sajnálom hogy a hazugságaidra épült a kapcsolatunk.  De nagyon jó ember vagy, az egyik legjobb akit ismerek. Egyéniség. Örök emlék maradsz. Sajnos csak emlék.
• M. Ádám.. annyira tökéletesnek hiszed magad, holott neked is rengeteg hibád van, és sokszor annak ellenére is másképp cselekszel, mint ahogy meg volt beszélve. ne csak másban, magadban is keress hibát.
• P. Dominik.. mások érzéseivel játszani, másokat kihasználni és mindezen jókedvűen röhögni nem csak hogy szánalmas de elég erkölcstelen is.
• K. Dániel.. nincs hozzáfűzni valóm. egy fasz vagy. kereken ennyi.
• M. Bence.. hosszú történet a miénk, az tény. van vagy 4-5 éves. de azt hiszem 2010-ben ez bőven le is zárult. szép volt, jó volt. csak köcsög vagy és az agyad helyén neked is csak egy fasz van.
• Sz. Ferenc.. 5 másodperces rekordidők. érdekes egy ember vagy, azt viszont aláírom. csak.. nem tudom. legalább úgy hazudnál hogy azt még ne aznap tudja meg az ember.
• N. Bence.. csalódtál bennem, és te is sokszor megbántottál. te vagy a fiúk közül a legmesszebb tőlem, de majd egyszer úgyis találkozunk.
• G. János.. te is elég különc személyiségnek vagy mondható. csak ne vezetnél mindig félre és tartanád meg az ígéreteid. vagy legalább mondanád ki a konkrét véleményed.

ennyi lenne szerény véleményem 2009-2010-ig néhány fiúról.

D. Brigittával ezúton is közölni akarom hogy nagyon SZERETEM. és hogy vele akarom leélni az egész életemet! <333.

amúgy lányok szilveszterre vegyetek fel piros bugyit mert akkor találtok párt :O
egyéb dolog amit személy szerint én szilveszterről hallottam, és minden évben megcsinálok.. xd
- tépj 10 db kis papírfecnit
- mindegyikre írj fel egy-egy fiú nevet
- tedd bele őket egy fekete kalapba vagy sapkába
- éjfélkor húzz belőle egyet, és az lesz a jövőévi pasid neve.

hatalmas faszság de kényszeresen megcsinálom minden évben. :DDDD

na aztán tényleg mindenkinek nagyon boldog új évet, főleg azoknak akik olvasnak, de akik nem azoknak is. de ők ezt úgysem látják. xdd

csóközön, olvassatok 2011-ben is !!!!!!!!! :))))) <3.

na most mit is mondjak. fel akarom lendíteni a dolgokat, FOS ez így. a legelső blogom amit kb 1 éve kezdtem el írni hatalmas sikernek örvendett, ám az újabb valami tragédia. nagyon nagyon keveset írtam bele. nem is mondtam senkinek hogy olvassa. igen igen. kiesett az életemből fél év. de mostantól ez nem lesz már így. írni fogok. és nem csak magamról. szeretek írni. nagyon. csak lefoglalt hogy a boldogságot hajkurásztam a nap 24 órájában még alvás közben is. fél éven keresztül. és rájöttem hogy úgy boldogabb vagyok ha nem foglalkozom vele. jön ha jön. ha nem meg nem. kezd visszaállni a rendszer az életembe. vagy én kerültem vissza az életbe? nem is tudom igazán. nem az én stílusom lekötni magam, és az sem hogy kövessem bárkinek is az utasításait. majd ha anyukámnak szót fogadok, akkor másoknak is szót fogok fogadni. :)))

ezzel lezárnám a monológomat az előző fél évemről. június 19. – december 04. időszakomról senkitől semmilyen jellegű kérdést nem akarok kapni. itt az év vége. jönnek a tervezgetések a jövő évre vonatkozóan. minden megváltozik. én is. és ennek így kell lennie. viszont vannak dolgok amiket nem hagyhatok még mindig figyelmen kívül. de ha akarnám sem tudnám megtenni..

valószínüleg a címből nem sokan tudtok majd kikövetkeztetni semmit. nem sokak tudnak erről a bizonyos “kapcsolt”-ról, mint már említettem a címben is.. egy elég érdekes fiúról írnék most nektek. hm hmm.. kegyetlen leszek mostantól. minden mocskos kis titkot kifogok tálalni. :D mindenkiről :D najó nem. de fontosnak tartok leírni néhány dolgot..

1. vannak bizonyos emberek, akik tévhitben élnek. azt hiszik körülöttük forog a világ. hát fogjátok fel ez nincs így. megtéveszt benneteket az egotok. hogy rajongtok saját magatokért, élvezitek hogy tepernek értetek. hmm hmm. pedig lehet hogy csak egy álcát kaptatok ti is? és mi van ha kiderül hogy pl van egy lány aki fél évet várt rátok, aztán megkapott stb, stb.. de ha közben ezalatt az idő alatt párhuzamosan egy másik fiú is képben volt..? akkor mi van? és ha erre a fiúra azután is várt a lány miután szakított veled, akire fél évig várt? bonyolódik a cselekmény..
2. na és akkor mi van, hogy ha az a fiú (nevezzük W-nek) akire a lány már háromnegyed évet várt, egyszer csak bejelenti, hogy ő nem akar kapcsolatot, holott egészen 10 hónapon keresztül azt magyarázta a lánynak hogy ő nem kúr meg csak úgy senkit. mennyivel jobb lett volna ha inkább kúrogat…..  azóta már lassan 2 hónapja barátnője van. napi szintem tartja vele a lány a kapcsolatot. és a fiú még csak észre sem veszi hogy ez a lánynak mennyire fáj. minden visszafogottság nélkül beszél a barátnőjéről, hogy mennyi időt töltöttek együtt mit csináltak, hogy csinálták.. diszkréció sehol. a lány határait feszegeti.
3. tűrjed csak tűrjed csak. a türelem rózsát terem, szokták mondani.. a lánynak pedig nem szokása feladni. ami/aki kell azt megszerzi, nem hátrál, megküzd. lehet hogy ennek a csatának nem lesz eredménye, de akkor sem úgy fog belőle kiszállni, hogy ő meg sem próbálta. ő igen is odatette magát. de az az igazság, hogy ő már nem is megszerezni akarja W-t.. hanem megérteni. hogy mért kellett háromnegyed éven keresztül húznia a lányt, mért áltatta és miért veszi semmibe, mikor a lány akkor is kiállt volna mellette mikor mindenki más elfordult tőle. a drog nagy úr, de ott sem fogadott semmiféle segítséget. W esélyt sem adott neki. nem volt igazságos. pedig már csak magyarázatot kellett volna adnia a tetteire, ami elfogadható kérés. de ez az ügy még befejezetlen..

U.i.: ha nem vagy fair másokkal mért várod, hogy az élet az legyen veled? a börtönben töltött hónapok, évek nem mentenek fel a tetteink alól…….. :)

hát már megint csak mondom hogy igyekszem többet írni, eddig sem jutottam előbbre, na de majd most. :D
nem egyszerű ám az embernek utolérnie magát mikor mindig annyi szar van hogy azt elképzelni nem tudod. de úgy érzem az őszi szünet erre a legmegfelelőbb idő, hogy rendbe szedjem magam körül a dolgokat. mindenről írok ami fontos volt :)

rengeteg dolog szakadt a nyakamba, rengeteg rossz és rengeteg jó dolog is történt velem. na már most nem jó dolgomban vagyok pesszimista de sajnos most az kell hogy legyek. van tényleg néhány olyan dolog amit nem szívesen osztok meg veletek, és most nem azért de van még olyan ember akiben ti ténylegesen is megbíztok ebben a világban? jó persze gondolom személyenként egy egy valakiben megbíztok, viszont minden apró kis titkomat nem tárogatom ki. : ) így is jóval többet tudtok rólam a kelleténél. bár, mikor blogolni kezdtem tudtam mire is vállalkozom. az én felelősségem marad továbbra is. mindegy.

nem tudom kinek köszönhető, de áldom azt az embert aki feltalálta a határidőnaplót. anélkül a találkozóim meg az elintéznivalóim, na meg a kisebb de annál fontosabb emlékeim is elvesznének. : ) tehát ez alapján pár fontosabb napomat mondanám el. : )

októbert a családi veszekedések, és a régen nem látott barátokkal való találkozások alkották leginkább.
többet nem kívánok erről írni.

• november 12-13. péntek-szombat

nem volt sulink. mentem alexhoz. sőt igazából mikor most ezt írom akkor is a vonaton vagyok. Kiskőrösön, félórája elindulva hazafelé. szóval, 2-re jött értem a Ramóna és kimentünk a buszpályaudvarra. ökörködtünk, beszélgettünk. mondta h vigyázzak magamra meg hasonlók. vigyázok én. nem az a fajta lány vagyok aki nem vigyáz magára! :D
elindult a busz. beszélgettünk egy csomót 2 fiúval. vicces volt. aranyosak voltak és mondták hogy jó szórakozást a barátommal. és hogy igen szerelmes lehetek ha ennyit képes vagyok miatta utazni. nagyon nem tudtam rá mit mondani. na aztán az volt a legviccesebb hogy felszállt a buszra egy igen csúnya leány. azt telefonált valakivel. azt így csinál hogy “te hallod, egy buszon utazok a Balázs Krisztián barátnőjével.” hát majdnem elkapott a sírógörcs. xddddddddd igen lehet velem találkozni a Győr-Szeged útvonalon közlekedő távolsági buszon. :D bár én Kiskunhalason leszállok. :D Na meg a Kelebia-BudpestKeleti vonaton is ami helyi idő szerint 12:41-kor indul és 14:55-re van ott, de eddig mindig egy órát késett. bár most érdekesen csak 10 percet. örülök neki. na lényegében most 13:36 van. ahjj de sokára érek még haza. valaki kijön elém győrbe??
szóval összefoglalva, jó volt vele, hiányzott már. de.. na végül is mindegy.

pont egyik nap gondolkoztam, nekem titkaim sincsenek, mert ha valaki konkrétan rákérdez valamire általában bármiről legyen is szó elmondom neki a dolgokat. na most így a hétvégén rájöttem hogy ez nem így van. nekem is vannak titkaim. illetve van egy. amiről most már 3 ember tud. anyukám, alex és zsófi. 2 éve volt már, nincs mit kezdeni vele..

• november 17. szerda

zsófival 3-4. óráról hiányoztam, vérvételen voltam vele. délután ramival meg klájjal dunacenterben voltunk, aztán csarnokban. vicces volt. féltem hogy jönnek a kutyák :O

• november 18. csütörtök

ramival, brigi ajánlásával, megnéztük az 500 nap nyár c. filmet. csoda volt. utána szerelmest játszottunk, olyan veszedelmest. :D

• november 19. péntek

neeem neeem neeeeeeem részletezem. unalmas is meg igen jó is volt. a rendőrös nap. hehe. délután ramival ismét filmeztünk.

• november 20-21. szombat-vasárnap

kijöttem mamához. a kinevet a végén már a könyökömön jön ki ahogy a húgommal a hercegnős játék is, csak hogy a bújócskáról meg a fogócskáról ne is beszéljek. amúgy jó volt ez a kis pihi így net meg minden nélkül. itt olyan másképp fogja fel a dolgokat az ember. na aztán most persze anyám ismét jelenetet rendezett a semmiért de hát miért is ne.. családi nap. olyan szép amikor együtt ebédel a család……….

• november 22. hétfő

alextól szünetet kértem.

• november 26. péntek

karácsonyi világítás felkapcsolásán voltam a városban rami, petra, ádám, mesi, szimi, golyó, norbi, stb.. társaságában. vicces egy este volt meg kell hagyni. :D

• december 04. szombat

alex itt volt nálam. vége. de most már úgy teljesen véglegesen.

hmhm..
talán még arról írhatnék hogy van egy fiú, akivel mostanában találkozgatom. nevezzük őt GJ. -nek. :) nem nem.. semmi nincs köztünk, és nem is lesz. abszolút baráti kapcsolat ez. de azt kell hogy mondjam, full olyan érzéseket vált ki belőlem mint anno a feri. dejavu-m van mikor vele vagyok. de nem a ferit keresem benne, ő már a múlté.
és hát hiányzik ha nem vagyok vele és nagyon sokat gondolok rá. mellette tudom h bármiről is van szó, adhatom magamat. nem nevet ki, komolyan vesz. még akkor is ha 8 év van köztünk. nem kezel le mert fiatalabb vagyok nála. biztonságban érzem magam mikor ő ott van, és olyan jó érzés mikor átölel. csak kár h keveset lehetünk együtt, mert sokat kell tanulnia =/. szeretek vele lenni. nagyon.

amúgy meg..
jó érzés most egy kicsit csak magammal, a ramonával, a családommal, meg a GJ-vel foglalkozni. határok és számonkérés nélkül azt tenni amihez kedvem van. hogy nem kell engedélyt kérnem ahhoz h mehessek könyvtárba vagy sétálni, és nem kapom a lebaszást h “mi sohasem beszélünk, nem foglalkozol velem, alig vagy msn-en”. talán ebből a fél évből csak ez hiányzott. túlságosan csak magának akart. nekem meg hiányzott a függetlenség. egyenlőre még élvezem h szingli vagyok. de tudom h nagy hibát követtem el azzal h elengedtem, h azt mondtam neki, legyen vége. hiányzik, csak tudom h jobb lesz így.

na jó nem is húzom tovább,
befejezésképp szokás szerint idézet..

“Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól, de máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból, hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogy ha van olyan, aki mellett én is elviselem magam..”

üdvözlet. viruljatok fiatalok, lesz  miről irnom. elmegy majd vele a fél napom, de azután hogy annyi pozitív visszajelzést kaptam a kérdőíven keresztül.. már megéri sokat írni nektek : )

nos ugyebár az előző postban már leírtam hogy beteg voltam meg mit tudom én. 23-án mentem először. ez egy csütörtöki nap volt. na lényegtelen nem is ezt szerettem volna írni.
27-én alexszal szakitottunk. eléggé kifordultam önmagambol ugy egészen csütörtökig. nem hogy élni nemvolt kedvem de beszélni se beszéltem valmi tulzottan sokat. ramóna pedig minden egyes este ottvolt melettem és szavak nélkül is tudta h mennyire fáj, már csak az ottléte is megnyugtatott. csütörtökön kicsit lennt voltunk, bár nem sokat. e sokat segített abban hogy ismét legyen kedvem a dolgokhoz. pénteken úgy gondoltam, mielőtt belevetném magam az életbe úgy istenigazából mint szingli, kiveszek egy szabadnapot és behozom a lemaradásaimat. úgyse tudom magam sosem utolérni. elsőként elmentem cigit venni aztán pedig tűt. majd kicsit várnom kellett hiszen még korán reggel nem volt nyitva a könyvtár. na aztán ott 9 től negyed 11-ig olvasgattam, kivettem néhány könyvet is. fél 11-re bementem a zrínyi uti kórházba.  szokáshoz híven elpanaszoltam az asszisztens néninek h bajom van. mondta h nincs bennt az őrsi doktornő ezért zsóka nénivel fogok tudni beszélni. zsóka néni 11-kor be is hívott. neki volt a legkisebb szobája. de nagyon hangulatos volt és aranyos. már csak a kisugárzása is azt mutatta, hogy végre nem egy saját szakmájától undorodó pszichológussal fogok egy jót beszélgetni. kb fél 1-ig lehettem ott. kellemes beszélgetés volt, nem olyan, amit már megszoktam a többi “szakember”től.  hallott már rólam, tudta ki vagyok, és nagy általánosságban ismerte a kórtörténetemet is. végig oldott voltam, egyből megnyiltam neki. tetszett h nem csak meghalgatott, tanácsot is adott, jó tanácsot. na mind1 nem áradozok tovább zsóka néniről. :D szóval ezután elindultam a baross felé. ugye bár tudni illik barátosném, ramona ide jár iskolába. ott elötte a parkban meggyőztem egy csajt hogy ugyan menjen már oda ahhoz a gyerekhez aki várt rá. nagyon vicces volt. :D  na aztán jött rami meg petra -.- petra hálistennek hamar elment, rami pedig félig hazakísért. délután összevestünk, bár.. nemtudom. :D nem volt olyan vészes. inkább csak nem értettünk egyet egy bizonyos dologban. fogtam magam, iszkiri ki a mamához. kipihenem a hetet, dejó.. nincs net se nincs alex nincs gond. túl leszek mindenen 1 nap alatt. ja szép is lett volna. azon a délutánon már javában beszélgettünk alexszal. hiányzott a hangja, hiányzott hogy irja hogy szeret. meg voltam bolondulva már nélküle. felhívott csomószor. jó volt. :) aztán szombaton balhéztunk meg ugyebár ma (vasárnap) is. de mostanra kibékültünk és bizonyos féltetlek mellett újra együtt.

ja amúgy péntekem csúcspontja az volt hogy szúrtam magamnak ínyféket *büszkefej* xdd.

Bloggal kapcsolatos információ a következő:
-megpróbálók 2 legfeljebb 3 naponta írni, időm már van, akaraterőm kevésbé. :D de igyekszem :D
és még egyszer is köszönöm a sok pozitív, és mindössze egy negatív visszajelzést nektek : )

Na és persze a legfontosabb rész:

• Rencsi – örülök hogy újra egymásra találtunk, és persze hiányoznak a tavalyi dolgaink, pl. mikor 1 hétig együtt laktunk, és khmm.. érdekes dolgokat műveltünk. :D felejthetetlen és megismételhető eseménysorozat. :DD
• Voszti – legjobb apuka a világon. drogos állat. ezzel azt hiszem mindent elmondtam róla.. XD na jó nem, imádni való, és segítő kész.. na meg persze én vagyok a kedvenc lánya de psszt. :$

és akkor talán ma egy valakinek írt gondolattal, és egy idézettel zárnék.

♦ha neked sikerült,nekem is fog.de én tovább játszom veled,mint te velem.legyőzlek.♦

“Ki mondta, hogy az álmoknak, mint a léggömböknek, el kell szállniuk?
Ki mondta, hogy a léggömbök nem térhetnek vissza, hogy az álmok elérhetetlenek?
Ki mondta, hogy egyedül kell próbálkoznunk?
Ki mondta, hogy nem kell egy társ, aki megbízik bennünk?
Egy társ, akiben mi is megbízunk.
Akivel közösen váltjuk valóra álmainkat.”

napuszi. <33  :o)

nos, ha már itt jársz, töltsd ezt ki nekem kérlek.  :)

http://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dFd0RjhsMFljdHhfQV8zN3JsWkpiU0E6MQ

naszóval a folytatás második része..

“Ha letagadjuk az óhajainkat, akkor úgy akarjuk irányítani az érzéseinket, hogy ne kelljen csalódásoktól és megalázásoktól félnünk. Érzelmeink tagadásával pedig megakadályozhatjuk a szerető társ megtalálását.”

[2010.09.13.]
Alex.
az az igazság, hogy tegnap este kibékültünk, de fogalmam sincs hogy mi van. annyira furcsa. már egyáltalán nem olyan mint az elején, pedig akkor annyira jó volt. nem is az hogy csak megváltoztak a dolgok, de meg is romlottak. viszont igaza van, abban a 2 hétben szartam a fejére, nem foglalkoztam vele. de én komolyan nem akartam. az igazság az hogy annyira lefoglaltak az új barátok, az új emberek, az iskolakezdés.. minden. még a tanulás is. ezt az évemet nem akarom elkurni. megfogadtam hogy normálisan fogok figyelni az órákon, hogy rendszeresen fogok tanulni, és rendszerezettek lesznek a napjaim. pszichiáterhez is minél kevesebbet akarok majd járni, komolyan egyedül akarom megoldani a problémáimat (nem mintha a pszichiáter bármiben is segitett volna eddig, csak bonyolított). stabil kapcsolatokat akarok, barátok és párkapcsolat terén is. szeretnék délutánonként elmenni dolgozni. persze nem minden nap mert akkor tanulni sem tudnék. de mondjuk a szombat délelőtt és a hétfő, na meg a kedd is teljesen ideális. na aztán majd ugyis számon tudjátok majd követni hogy ezekből mi az ami meg fog valósulni. énis kiváncsi vagyok mi lesz.
na de annyira elkanyarodtam alextól..  szóval, nemtudom mi lesz ebből de remélem minden rendbe lesz.
ha eléggé szeretjük egymást, ezen is túl leszünk. az idő próbája az egész.

◊

szokták mondani, hogy a vágyaink tükrözik a belsőnket.
ez teljesen igaz. mindent átkell gondolnunk, hogy mire vágyunk, hogy valóban vágyunk e rá. és hogy az ami után régen epekedtünk, és már megkaptuk, nem rontja e azt el, amink már megvan..
erről mindig az jut az eszembe, hogy kb fél éve, mindig azt mondtam, hogy bármit tettem eddig az életben, sosem bántam azt meg. pedig igenis megbántam. gondoljunk csak arra, mármint velem kapcsolatan, amikor elszöktem otthonról, vagy amikor kórházba kerültem.. ha igy utólag rendesen belegondolok, mindegyik egy élmény volt.. főleg amikor elszöktem. annyi emlék, annyi új ismerős, annyi váratlan helyzet.. de persze amikor ezt csináltam hol volt az eszem? vágytam rá hogy felnőljek, vágytam rá hogy szabad legyek, és anyuék ne legyenek velem. vágytam ezekre. de nem annyira mint a törődésre tőlük. nálunk sosem volt olyan tökéletes és felhötlen a viszony a családban. valakinek mindig volt valami baja a másikkal. na de mindegy ennyire tényleg nem megyek bele.
azt akartam ebből kihozni, hogy lehet hogy vágyunk valamire, de lehet hogy valójában pont az ellenkezőjére van szükségünk.

legfőképpen értem ezt alexra. és akárhogy alakul, én hiddel, szeretlek.

[2010.09.18. (ma lennénk 3 hónaposak).]
a másik pedig még ami ide tartozik kettőnkhöz.. énis túlzásba viszem a dolgokat. ő is. számára mindig mindenért én vagyok a hibás.. én legalább belátom hogy ha történik valami egy kapcsolatban az mind a 2 félen múlik, mert ketten alkotnak egy párt. rá kéne jönnöd végre erre nekedis. és nem egyik pillanatban még nyalni a seggem utána meg még anynit sem irni hogy szeretlek. főleg mindezt nem azért mert beteg lettem és nem tudtam hozzád menni. és ebben én is továbbra is hibás vagyok nem csak ő.

“A szeretet olyan álarcokat vesz le rólunk, amelyek nélkül azt hisszük, nem tudunk meglenni, de amelyekkel nem tudunk együtt élni.”

nos további megosztani valóim veletek.. [2010.09.13- 18.]

hétfőnsemmi xtra nem volt, még mentem suliba. kedden már nem, intéztem ügyes bajos kis dolgaimat, délután pedig kávézgattunk ramival meg zsanival.. aztán szerdától már teljes nyugalom és béke, otthoni pihi. elég beteg lettem, még mostis az vagyok.

aztán amit még fontosnak tartok, hogy kibékültem szabival. ennek nagyon nagyon örülök mert nagyon fontos számomra és jól esett mikor azt mondta h ő azt akarja h a barátja legyek mert azon kevesen emberek közé tartozok aki az arcába mondja a véleményét róla. aztán hajnal 2kor még telefonáltunk egy órát. ezis nagyon jó volt, bár néha lefáraszt a sok baromsága. :D

na mi volt még.. ja igen..  http://www.facebook.com/group.php?gid=129988777020155
csatlakozz teis :P

ezen a héten nagy hatással volt rám egy bizonyos fiú és egy bizonyos lány. na és persze az ő érdekes “kapcsolatuk”. mindketten nagyon fontosak számomra, de most már tudom hogy kettőjük közül ki is az igaz barát. ismét győzött az 5 évnyi kitartás, és ismét elvesztettem valakit. valakit, akiről azt hittem hogy ő tényleg különleges. valakit, aki a jövőmnek tartotta magát. valakit, aki csúnyán átvert másfél évig. valakit, akit őszintén szerettem. sokat köszönhetek neki, sokat tanultam tőle. de mostmár biztos vagyok benne, hogy ebben az életben nekem mégegy olyan társam mint a Rami, sohasem lesz. erre a fiúra többet már nem vagyok kiváncsi, a nevét sem akarom többé hallani és leírni sem. elakarom felejteni hogy valaha közöm volt hozzá és el akarom felejteni ezt a 4 napot, mikor csak arra gondoltam hogy átert. azt sem akarom már tudni hogy létezik.

és szeretném megköszönni a Rambala Brigittának és a Ságer Kittinek hogy mellettem álltak a tegnapi szakításkor. :) <3

nos, azthiszem mára ennyi. amint lesz időm írok. csókszi. :*

Egy okos lány számára a fiú nem kérdés, hanem válasz.

…olvastam ma hajnalban egy általam kedvelt weboldalon..

talán annyi következtetést tudnék belőle levonni, hogy ebből nincs mit levonni, ez így igaz ebben a formában, ahogy van.

vágod ma így felkeltem fél 5kor.. azóta kb annyit csináltam hogy sminkeltem, megittam a kakaómat. na meg hajat vasaltam. egyszerre a hodozsán ati ugrott be mikor megébredtem. mint a régi szép időkbe..
- “te szoktál hóemberekkel beszélgetni?”
- “persze, multkor az egyik válaszolt is.” XDD

lámlám.. mily’ meglepő hogy már akkor is sikeres voltam a dolgok elbaszásában.

de legalább belátom hogy én vagyok a hibás.
deazértszarám. :(

jajj megvan mit akartam. XD
na szóval sokan kérdeztek meg tőlem az elmúlt pár napban egy bizonyos kérdést. hát most válaszolok. de nem konkrétan. ha tudni akarsz valamit, kibogozod. :D

1. sz.d. – nem meglepő, szerintem kb már mindenki tudja.
2. sz.f. – felejthetetlen 5 mp.
3. t.t. – körülírhatatlan.
4. b.g. – temost.. buzivagy?
5. b.á. – voszti, nebaszogass.
6. m.b. – éjfél.
7. d.r. – hagyd már magad

azt hiszem nagyjából találó szavakat, vagy tőmondatokat irtam róluk. :DDDD

na aztán most elmegyek iskolába. aztán délután talim van a csajokkal. majd valamikor továbbírom. púsz. :*

Az élet egyszerű. Döntéseket hozol és nem nézel vissza.

hát kedves olvasók.. auguztus 7-e óta nem irtam. tudom tudom igértem hogy napi, de maximum heti rendszerességgel fogok írni. most annyira összejött minden hogy egyszerűen a gondolataimmal sem vagyok tisztában, nem hogy megfogalmazzam azokat. meg hát mostmár ugye a suli is. azért próbálkozok..

kezdeném rögtön augusztus 10-ével. hatalmas délelőtti készülődés, délután 15:00, indulás kiskunhalasra..
zsani kísért ki a buszpályaudvarra. kávézgattunk, vettem üccsit, cigit.. aztán nagy nehezen zsani felzavart a buszra. leültem alexal a megszokott helyünkre. tettem vettem, rendezgettem. kerestem a megfelelő helyet. közben zsani jó ‘kannamama’ módjára mutogatta hogy vigyázzak magamra meg okos legyek meg hogy semmi szex. xdd
mikor elindultunk már arra gondoltam hogy istenem mikor érünk már székesfehérvárra hogy tudjak cigizni. nagy nehezen kibirtam, most utinaplót nem irtam. :D olvasgattam, telón keresgéltem a rádión a csatornákat, kisebb-nagyobb sikerrel. végre megérkeztünk és leszállhattam cigizni. mondták hogy busz a 3. megállóbol indul majd, nemtudommár mikor. namindegy. lényeg h az adott időben ott is álltam meg ott állt melettem az egyik utas még. aztán kérdeztem töle h hol a buszunk, de ő sem tudta. pár perc késéssel beállt az a szar, aztán felszálltunk. minden fasza volt. solton ismét megálló, 15 perc pihi. hálistennek. :D ott összespanoltam bencével, kiderült h amúgy ismerjük is egymást, meg hát egyéb dolgokról is beszéltünk de azt hiszem ezt a titkot megtartom magamnak. :D aztán ott volt valami fiatal de elmebeteg nő, meg a kislánya. bencével rengeteget szakadtunk rajtuk, a kiscsajnak akkora pofája volt.. xd a nő meg nagyon nagy arc. :D onnantól kezdve nem volt unalmas az út. végig beszélgettünk, röhögtünk, kiderült h egyik exem a bence volt osztálytársa. nagyon kiakadt rajta.. :D na de mindegy is. megérkeztünk kiskunhalasra. ott még volt 5 perc szünet, alex pedig még nem volt ott, mondtam bencének meg a nönek h szálljanak le velem mégegy cigire. leszálltak ott is elvoltunk. aztán jött alex brivel. ott ugyebár volt egy óra szabadidő. semmi extra, bár gondolkodtam rajta h hazajövök a picsába vagy ottalszok zsaninál vagy elmegyek máshova. na de mindegy. aztán ugye ugy hajnal 3ig tökéletes is volt minden. “családi” vacsora, beszélgetés.. mittudomén.jó volt meg minden. aztán jöttek a kínosabbnál kínosabb dolgok. a többit pedig már mindenki tudja, akinek tudnia kell. ezt a témát itt azzal le is zárnám, hogy a szakítás után augusztus 30 óta ismét együtt vagyunk, bár most ismételten voltak balhézásaink az utóbbi 3 napban, de lassan ez is megoldódni látszik. vagy mégsem?..

“Az érzelmeket nem könnyű kordában tartani, de kétségtelen, hogy a legnehezebb mégis a féltékenység.”

na adjuk össze jelenleg kik játszanak nagy szerepet még az életemben.

• rami
• zsani
• blanka
• klau
• ronnie
• wenszi
• bence
• brigi

minegyikükről tudnék kisregényt irni, de nem teszem, nem lenne helyes. és nem azért mert bajom van velük. dehogy. csak szerintem ez a saját dolgunk. nem kell minden kis titoknak napvilágot látnia az összes olvasó előtt.

nha, mit írhatnék még a nyaramról.. sütöttünk-főztünk, voltunk buliba, elökörködtük a napokat, pihentünk, napoztunk, strandoltunk, utaztunk, veszekedtünk, kibékültünk. és túl vagyunk olyan embereken akik csak hátráltattak volna bennünket a további terveinkben. bár a 2010-es nyár kicsit sem hasonlított a 2008-2009-es nyárra, összességében csodás volt és fantasztikus emberek vettek minket körül. a legcsodálatosabb ember akivel a legtöbb időmet rami volt, mint mindig, aki már 5 éve a mindennapok során is kitart mellettem.. ezt a köteléket ami kettőnk között van leírni, elmondani nem lehet. ezt érezni kell. köszönöm a kitartását és azt hogy minden különös vagy nehéz helyzetben mellettem állt, vagy éppen kiállt értem.

még talán annyit hozzá tudnék tenni, hogy hiába is akarunk kilépni valamiből, de érezzük h köt oda még valami, akkor azt még nem hagyhatjuk el. de nem is tudnánk. annak még ki kell teljesedni, lehet jobb, lehet rosszabb.. de mindennek esélyt kell adni. nem dobhatjuk csak úgy el azt a lehetőséget. és persze vannak olyan dolgok amik nem igazságosak velünk szemben, meg vannak olyanok dolgok amikben mi hibázunk. nekünk is le kell nyelni sokszor azt amit nem akarunk, de mégis muszáj.. másoknak is, nem csak nekünk. az élet ilyen. el kell fogadni.

a tanulságok levonása pedig annyi volt, hogy ami könnyen jön, az könnyen is megy. amiért pedig küzdünk mint az állat azt a saját, vagy akar más faszsága miatt nem veszíthetjük el, nem engedhetjük.

minden emberi kapcsolatnak az alapja a hűség, az őszinteség és a bizalom. ezek nélkül semmit sem ér az egész. legyen szó barátságról vagy szerelemről.. ez mindig is így volt, mindig is így lesz.

amit pedig még nem kaptunk meg, arra várni kell türelmesen. az első csalódás után ha feladod, sosem éred majd el amit akarsz. de ha tényleg akarod, ha tényleg csak az a vágyad, meglesz. csak akarni kell.

(zárójelben megjegyzendő, hogy nem éppen a legideálisabb mottó a “ha én nem nézem a saját érdekemet, más nem fogja nézni helyettem”. aki szeret az úgyis a javadat akarja.. hiszen gondolj bele.. te is így vagy összerakva.)

az iskoláról meg egyenlőre annyit hogy jó, csak a faszom kivan néhány emberrel. : )

na majd még folytatom csak most hajfestés következik.

puszi :*